Hozzáadás a Kedvencekhez


Szektor Újság


Tanítani voltam Brazíliában – 10. rész
Február hatodikával véget ért brazíliai látogatásom. Gyorsan eltelt a 4 hét, ami amilyen hosszú, olyan eredményes is volt. Az utolsó napokban megünnepeltük házigazdám 60. születésnapját, beszereztem pár fontos eszközt a szövetség számára, a 12 érintéses játék jobb hazai kiszolgálása érdekében, jártam a sao paulo-i Magyar Házban, és volt még egy, a korábbinál is fontosabb sportdiplomáciai találkozóm.

Időközben kissé felszaporodott a hazai gombozó élettel kapcsolatos tennivalóm, ezért – bár tervezgettem, hogy egy délelőttöt beáldozok a kötetlen városnézés, és vásárolgatás oltárán - végül anélkül jövök haza Sao Paulo-ból, hogy az itt eltöltött három hét alatt egyetlen percet is sétálgattam volna az utcáin. De hát nem is turistáskodni jöttem. Itt Brazíliában azt sem értette senki, hogy ha már ennyit voltam itt, mért pont pár nappal a karnevál előtt megyek haza. Hát, mert nem nyaralgatni jöttem. Én már ilyen mazochista vagyok, ha munkáról van szó. Valamikor 14 évvel ezelőtt negyedmagammal Barcelonában jártam, és hasonlóan feszített munkatempót diktáltam (mint most önmagamnak), amelyet az egyik útitárs (sporttárs) igen rosszul viselt. „El sem merem mondani a kollégáimnak a munkahelyen, hogy valójában semmit sem láttam Barcelonából, csak rohantunk az egyik helyről a másikra.”- buggyant ki belőle az elégedetlenkedés. Ezt azért nem felejtettem azóta sem el, mert később pont ő volt az, aki a szövetség pénzének felesleges elherdálásával vádolt meg. Mit szólt volna akkor, ha a szövetség pénzén egész nap a katalán főváros nevezetességeit nézegettük volna négyesben? De hát az emberek már ilyenek. Gondolom, ez volt a bosszúja.

Szóval a megcsappant időm miatt végül nem mentem el a brazil szövetség versenynaptár egyeztető ülésére, ahol hallhattam volna, hogy először a sportág történetében a brazilok szektorlabda verseny iktattak a programjukba. Helyette viszont olyan bizalmas információk birtokába jutottam, amely óriási lehetőségek kapujába segíti a sportágat. Kár, hogy ezek az információk egyelőre nem publikusak.

Megállapodás született még a brazilok európai felkészülő túrájáról a 2012-es vb előtt, valamint konkrét ígértet kaptam arra vonatkozólag, hogy a brazil gombozó vezette japán szövetség vezetőivel még az idén segítenek összehozni egy hármas találkozót, illetve ezen belül egy szektorlabda bemutatót. Vagy a magyar, vagy a japán fővárosban.

Érdekes, de kissé szomorú élmény volt a Magyar Házbeli látogatásom, ahová vacsorameghívásom volt. A kaszinótojást követően székelykáposzta volt a főétel. Nem is annyira a közepesre sikerül étel bántott, hanem az, hogy a havi egy alakalommal összejáró itteni magyarság döntő többsége már nem (vagy még nem) beszél magyarul, ezért az ünnepi beszédeket a tagok portugálul mondták el. Azért úgy egyharmaduk beszélte még anyanyelvét, köztük egy 93 éves újvidéki asszony, akiből csak úgy dőlt a szó, ahogy összeültettek minket. Azért persze volt kivel magyarul társalognom, és egyikükkel, egy 62 éves tüneményesen kedves hölggyel sikerült úgy összebarátkoznom, hogy rávettem: tolmácsoljon két év múlva a magyar gombozóknak a világbajnokság idején.

Aztán eljött a csomagolás ideje, amellyel a reptérre érkezvén gondom támadt. Kiderült, hogy a Rodolfo-tól Rio-ban ajándékba kapott, és összetekert állapotban lévő molinót nem engedik fel a repülőre, mint kézipoggyászt, mert a farúd, amire az egész feltekerhető, mintegy falitérkép, veszélyes tárgynak számít. Nem úgy a plexi-vonalzóm, amelyet simán felengedtek, pedig, ha azt bárhol kettétörném borotvaéles vágófelületet adna. Na, mindegy. Sikerült feladnom a molinót második poggyászként.

A brazilok nem kapkodó, idegbeteg népség. Három perccel túl voltunk a gép indulási idején, amikor előkerült a beléptető személyzet. Addig, sem egy felirat a monitoron, sem egy tájékoztató információközlés a hangosbemondón. Az utasok viszont már járhattak erre, mert mindenki halálnyugodtan ücsörgött a helyén, a váróteremben. Látszólag én is.

A gépen egy brazil angoltanárnő mellé sodort a véletlen, aki kíváncsi volt brazíliai jövetelem céljára. Legnagyobb meglepetésemre még csak nem is hallott a brazil gombfociról, de büntetésből megkapta a megfelelő továbbképzést, ott a repülőn. Aztán eljött az alvás ideje, de a repülőn ülvealvás nem az én stílusom. Elaludtam ugyan, de az pont olyan rémes volt, mintha ébren tartottam volna magam. Ennek a lehetőségét a vacsora utáni kávé visszautasításával elszalasztottam, így jött (volna) az alvás. Azt álmodtam, hogy olyan bolygóra keveredtem, ahol tilos volt aludni, miközben holtfáradt voltam.

Az ébresztő viszont jó volt, mert hozták a reggelit, majd nem sokkal ezután meg is érkeztünk Párizsba. Itt a bevándorlási hivatal szúrós tekintetű civil nyomozói mindenkit alaposan kikérdeztek. Tőlem még a pályavonalzóról is kérdezgettek. Aztán megtaláltam a budapesti járat terminálját, és kapuját, sikeresen átvergődtem az összes ellenőrzésen, majd a hosszú váróteremben addig nézelődtem, míg rábukkantam egy konnektorra, ahová bedugva laptopomat, megírhattam most az 5 órás várakozás alatt ezt az utolsó riportot, meg egy pályázati anyagot.

Mindent összefoglalva, talán sportvezetői időszakom legeredményesebb sportdiplomáciai útját tudhatom magam mögött, megnyitva egy új dimenziót a szektorlabda sportág előtt. A konkrét eredmények azonban csak lassan, fokozatosan válnak majd láthatóvá, ami egészében csupán az év végén lesz érzékelhető. Addig is lesz elég esemény itthon. Elég, ha csak a szeptember utolsó hétvégéjén Pécsett sorra kerülő Európa-bajnokságot említem, de nem fogunk unatkozni addig sem.


2010.02.09.



előző hírek:következő hírek:

Új edzőterem
Becsengettek
Ismét Baranyába került a csapattrófea!
Tegnap folytatódtak a tárgyalások
Tápiószentmártonban gyülekeznek a sportújságírók

Romániában is készülnek az EB-re
Horváth Imre még a legyet is röptében… - Puskás Zoltán tudósítása
Cseppnyi magyarság a Camp Nou lábánál - Puskás Zoltán riportja
Barcelonában gombfociztunk! - Horváth Imre tudósítása
Sikeres gombfocizás Chilében - Puskás Zoltán tudósítása



Minden jog fenntartva: ...::: gombfoci.hu :::... | Design: PuSzaFi
Az oldal az Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült!