Hozzáadás a Kedvencekhez


Régi hírek, meg nem írt történetek


A végigröhögött balatoni táborozás


Az egyik budapesti gombozó klub a 70-es években rendszeresen együtt táborozott a Balatonon. Egy ilyen tábor élményeiről szól mostani történetünk.

Megérkezés után mindenki sátrat vert és élelmiszert vásárolt. Attila is így tett, de kiegészítette készleteit egy félliteres üveg barackpálinkával. Amikor visszaért vele, jó ízűen belekortyolt egyet. Ezt látta meg Gyuri - aki vele együtt lakott a sátorban – és elkezdte froclizni. Nem mered meginni egy húzásra az egészet – mondta Attilának. Nem azért vettem, hogy egyszerre megigyam – válaszolta. De Gyuri nem nyugodott és tovább piszkálta Attilát, aki visszakérdezett, hogy mit kapna abban az esetben, ha tényleg lehajtaná egy szuszra a fél liter pálinkát. Kopaszra vágatom a hajam – hangzott Gyuri válasza. Na ez már megér egy kis részegséget – gondolta Attila és lehajtotta az üveg teljes tartalmát. A sátor további két lakója (a megkülönböztetés végett a másik Gyurit nevezzük Györgynek, valamint Imre) megkövülten nézték a produkciót és rosszat sejtettek, ami hamarosan be is következett. Attila előbb hirtelen „nagyon erős” lett és elkezdte emelgetni a környékbeli autókat, de még mielőtt nagyobb baj lett volna ebből rájött az álmosság, ezért lefeküdt a sátorban. Ott azonban rosszul lett és megszabadult a felesleges pálinka mennyiségtől, ott, ahol volt, a fekvőhelye mellett.

Kibírhatatlan bűz keringett a sátorban, ezért György és Imre úgy döntöttek, hogy kipakolják a cuccaikat és keresnek egy szalmakazlat a környéken alvóhelyül. Előtte azonban még vacsorázni indultak egy közeli elegáns étterembe. Sem György, sem pedig Imre nem voltak gazdag emberek, viszont mindketten jól tudtak ultizni. Gyuri és Attila ellenben nem annyira, de játszani nagyon szerettek. Ennek az lett a vége, hogy György és Imre minden nap annyi pénzt nyertek Gyuritól és Attilától, hogy ebből összejött a kajapénzük (ezt hívják tanuló pénznek). Sőt még gáláns borravalóra is futotta ebben a bizonyos elegáns étteremben. Ezért most is odaindultak, hogy törzshelyükön falatozzanak kicsit, de elkéstek és egy fiatal pincér integetett az ajtóban belülről, hogy már zárva vannak. Dehogy vagyunk zárva – kiáltott közbe a tulaj (egy volt válogatott győri kézilabdázó), amikor meglátta egyik legjobb vendégeit. Udvariasan hellyel kínálta Györgyéket és már intézkedett is a konyhában a vacsora ügyében, amikor valaki erőszakosan verni kezdte az ajtót, rázni a kilincset. A Gyuri volt az, aki követte Györgyéket. A pincér őt is el akarta utasítani, de Gyuri tovább kiabált kívülről, hogy: \"azzal a két fiatalemberrel vagyok, akik most jöttek be\". Erre őt is beengedték. A tulaj azt hitte, hogy rosszul lát: Gyuri egy felfújt gumimatracot vonszolt maga után a majdnem teltházas éttermen keresztül, néha oldalba ütve evés közben hol egy német vendéget, hol meg egy öltönyös úriembert, de őt ez egy cseppet sem zavarta. Nekitámasztotta a matracot a Györgyék asztalának és pincérért kiáltott. A két törzsvendég miatt még ezt is elnézték neki, és mivel további botrányt már nem csinált, engedték megvacsorázni.

Vacsora után sikerült a közeli erdő tisztásán egy szalmakazalt találni Györgyéknek, akik egy ottfelejtett létrán felmászva (majd a létrát felhúzva) szinte várrá alakították a jókorára épített kazlat. Gyuri útközben kissé lemaradt, de megtalálta társait és addig könyörgött, amíg azok fel nem engedték őt romantikus alkalmi szálláshelyükre.

Másnap visszatértek a táborba, de Attila még mindig aludt és csak délben ébredt fel. Első dolga volt, hogy követelni kezdte a fogadás tárgyát, vagyis Gyuri hajának kopaszra vágását. Gyuri azonban közölte, hogy nem hajlandó levágatni a haját. A három fiú becsapottnak érezvén magát nagy haragra gerjedt és elkapták Gyurit. Kikötötték a tábor közepén egy fához és már csak egy olló hiányzott az ünnepi eseményhez. Eközben Gyuri éktelenül üvöltött, amire előkerült a tábor vezetője, egy idősebb úr is. Rosszallóan kérdezte, hogy mi folyik itt, de amikor megtudta, hogy becsületbeli ügyről van szó, maga ment el ollóért. Gyuri körül a „kör bezárult”. Előkerült az olló és a fiúk már éppen hozzá akartak látni közösen a haj levágásához, csak úgy spontán, ahogy éppen sikerül, amikor az „elítélt” könyörgőre fogta. Azt kérte, hogy ne csúfítsák el, had vágja le fodrász a haját. Attila megkönyörült rajta és engedélyezte a dolgot.

Másnap reggel György és Imre felszálltak Gyurival a Balatonfüredre közlekedő vonatra, hogy ott fejezzék be a fogadás utolsó fázisát. Gyuri azonban ismét visszaélt a könyörületességgel: ahogy lassított a vonat Füredre érve, leugrott a szerelvényről és elszaladt. Nem jutott azonban messzire, mert György és Imre elkapták, és mint amikor két nyomozó előállít valakit, olyan erőteljesen karoltak bele két oldalról, hogy Gyurinak a lába is alig érte a földet. A fodrászhoz közelítve Gyuri ismét elkezdett könyörögni, mégpedig azért, hogy előbb egy szalmakalapot vehessen, mert le fog égni hófehér fejbőre. A két „testőr” mos már résen volt. Az üzletbe beérve Imre elállta a kijáratot, míg György továbbra is fogta Gyuri karját. Megvették a kalapot és bementek a fodrászhoz. Addig nem tágítottak Györgyék az ajtóból, amíg le nem hullt az első tincs a nullás gép nyomán. Ekkor Imre beült egy másik székbe, hogy hajmosást kérjen. A mosással még csak nem is volt baj, de megszárítani nem tudta a fodrász Imre haját, mert annyira remegett a keze a röhögéstől, ahogy a Gyurira nézett. Annyira mókás látvány volt Gyuri kopaszra nyírva a kis golyó fejével, hogy az egyik hajszárítóbúra alól kiszólt egy öregasszony és megkérdezte: ki ez a szerencsétlen?

Györgyék gyorsan fizettek és elszaladtak, nehogy Gyurival együtt kelljen mutatkozni. A terv sikerült, egérutat nyertek a Szívkórház irányában, ahol elbújtak egy nagy fa mögött. Amikor Gyuri két perc elteltével szintén kijött a fodrászról, még emlékezett, hogy az őt megtagadó társai merre is szaladtak, ezért ő is elkezdett abba az irányba futni, de mivel nem látott senkit, lemondóan lelassított sétasebességre (épp ott, ahol Györgyék lapultak a fa mögött) és a Balaton felé vette az irány. Miközben haladt lefelé a lejtőn vele szemben felfelé jött egy szemmel láthatóan gazdag, külföldi család. Tudni kell, hogy a 70-es évek magyar öltözködése bizony igen szegényes volt. A szocializmusban nem volt szokás nyugati, színes ruhákat hordani és farmerja is csak néhány kiváltságos embernek lehetett, akikre nagy irigységgel néztek a többiek. Tehát ez a család már messziről felhívta magára a figyelmet vastag aranyláncaikkal és kihívóan színes öltözködésükkel. Elöl jött az apa, mögötte a kövér feleség, aki mellett drága játékokkal a kezében a gyerek. Az apa napszemüveggel a fején, büszkén, vagy inkább nagyképűen feltartott fejjel, unott pofával ment a csodálatosan szép fasor közepén, egy pillantást sem vetve a szép környezetre, a gyönyörű épületekre, mint aki éppen azt mondja magában, hogy „a múlt héten Hawaii-ban jártam, a jövő héten Mexikóba megyek, most meg itt vagyok Balatonfüreden. Ám amikor ez az unott pasi meglátta Gyurit, mint akit a kígyó csípett meg, úgy felélénkült. Előre nyújtott nyakkal nézte a különös figurát, le sem vette a szemét Gyuriról, ahogy elhaladtak egymás mellett és még utána is fordult. Ez az elmondani lehetetlen helyzet olyan mókásra sikeredett, hogy a két fa mögé bújt társ az utca csendjét felverő röhögésben tört ki. György a kocsiút aszfaltját csapkodta tenyerével guggolva, míg Imre a kerítésbe kapaszkodott, hogy el ne essen nevettében. Erre persze Gyuri is odafigyelt, mire lebukott a két bujkáló. Együtt kellett hát hazamenniük a táborba, ahol nagy sikere volt Gyurinak és Attila is elégedett volt.

Másnap szalmakalappal a fején Gyuri elindult szerencsét próbálni. Már a megjelenése is mosolyfakasztó volt mindenfelé. Képzeljünk el egy pici golyófejű alakot, hatalmas szalmakalapban és fekete mackó öltönyben, a rekkenő hőségben. Nem volt, aki meg ne nézte volna ezt a különleges jelenséget. Dél körül aztán – amikor már olyan meleg volt a Balaton, hogy nem is hűsített a vize - Gyuri titokban, egy eldugott öbölben lemerészkedett a partra. Combig feltűrte a fekete mackónadrágját és bokáig bemerészkedett a vízbe. Azonban ugyanazzal a lendülettel ki is iszkolt belőle, mert hidegnek találta. Inkább átment a szomszéd táborba, ahol fiatalok pingpongoztak. Első osztályú versenyző vagyok – mondta, amiből persze egy szó sem volt igaz – ki akar velem játszani? A fiúk megszeppentek, mert a sok csaj előtt senki sem akarta leégetni magát, mire egy gyönyörű lány odalépett hozzá. Játszanál velem egy kicsit? – kérdezte. Hát persze – válaszolt Gyuri nagyképűen. 21-4 lett a kislány javára, miközben a fiúk a tenyerükkel a térdüket csapkodták nevetés közeben, Gyuri esetlen mozgása és törvénytelen mozdulatai láttán.

Gyurit napozni senki sem látta, de fehérsége estére egybeolvadt a sötétben a többiek barnaságával. Ekkor már nem szégyellte magát annyira. El is ment az egyik este táncolni a szomszéd település diszkójába sátortársaival. Míg a többiek szerényen próbáltak ismerkedni, addig Gyuri odament egy asztalhoz és pimaszul udvarolni kezdett egy igen csinos nőnek, akinek a társaságában két hatalmas „bika” kinézetű izomkolosszus ült. Nem is tűrték sokáig Gyuri határtalan arcátlanságát. Felálltak, hogy elkapják a tolakodót, amire Gyuri futásnak eredt, a bikák meg utána. Hamarosan el is kapták, de a jókora veréstől az épp idejében odaérkező György mentette meg. Bátran rászólt a bikákra: „hagyjátok békén! Nem látjátok, hogy hülye? Tényleg – mondták a bikák és visszamentek a diszkóba. Hazafelé sem telt el eseménytelenül az út. Gyuri persze nem vett jegyet a vonatra mondván, ezt az egy megállót kibekkeljük valahogy. Azonban figyelmetlen volt és a peronon állva hirtelen arra lett figyelmes, hogy a másik kocsiból felé tart a kalauz, aki épp a két kocsi közötti átjáróban járt már. Hirtelen pánikában megfogta az átjáró ajtajának kilincsét, amit emiatt a kalauz nem tudott lenyomni és kinyitni. Nyissa ki! – üvöltött a kalauz. Nem nyitom! – vigyorgott Gyuri az ajtó mögül. Aztán amikor lassítani kezdett a vonat az állomásra érve, egyszerűen leugrott a vonatról.

Az egyik nap a társaság Badacsonyba ment kirándulni. Betértek egy borospincébe, ahol Gyuri figyelmes lett egy – valószínűleg – orosz nőre és vadul udvarolni kezdett neki. Majd egy váratlan pillanatban lesmárolta a gyanútlan hölgyet. Az meg köpött egyet a helyiségben. Feszült volt a helyzet, a többiek jobbnak látták elindulni hazafelé. Ahogy jöttek lefelé a hegyről, Gyuri csak nem nyugodott és tovább molesztálta a hölgyet. Ekkor egy mellettük jövő nagydarab fickó a kezében tartott jókora botra mutatva rászólt Gyurira: „mindjárt rád emelem a karót!” „Ha nekem karóm lenne, nekem is ilyen nagy szám lenne.” – válaszolta és ezzel már futott is a vasútállomás felé épp, hogy lerázva üldözőjét.

2005.06.12.



előző hírek:következő hírek:

Elkészült az új ranglista program
Versenynaptár bővülés
Új játéklehetőségek Pesten
A válogatott keretek létszáma
Gombfoci csapatok díszítése

Esemény, esemény hátán
Klubvezetők az erdő szélén
Hogy a világ el ne rohanjon mellettünk...
Nyári sporttábor ajánlat - gombfocival
Régi hírek, meg nem írt történetek XIII.



Minden jog fenntartva: ...::: gombfoci.hu :::... | Design: PuSzaFi
Az oldal az Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült!