Hozzáadás a Kedvencekhez


Régi hírek, meg nem írt történetek


Picit szabad csalni is


1990-ben a sporthivataltól kapott támogatásból a magyar szövetség, összesen 64 bemutatóból álló ország körüli sportág-népszerűsítő körutat szervezett, melynek során három hét alatt Horváth Imre, Szili Balázzsal, majd (félidőben csere) Korán Sándorral gyakorlatilag teljesen körbejárták Magyarországot. A helyi önkormányzatok sportosait megkeresve, azokkal közösen kitalált helyszíneken – többnyire szabadtéren – tartották gombfoci-show műsoraikat. A bemutató körúton több ezer ember ismerkedhetett meg közelebbről is sportággal, és saját szemével láthatta, hogy ez a sport nem azonos azzal a gyerekjátékkal, amit eddig ismert. A viszonylag nagyszámú közönség elsősorban annak volt köszönhető, hogy az egyes helyszíneken többnyire már tömeg várta a gombozókat, mivel nagy gondot fordítottak a szervezés során, hogy a megyei napilapok részletesen közöljék az megyék területén esedékes bemutatók helyszíneit és pontos időpontjait. Ez az ismeretterjesztő, szemléletformáló, kedvcsináló akciósorozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ettől kezdve komoly szellemi-ügyességi sportként tekintsenek a versenyszerű gombfocira. A 64 bemutató őrülten nagy szám, hát még három hét alatt. Volt is közben rengeteg élmény, jópofa sztori, furcsa helyzet, ami az egykori show-csinálóknak ma már szép emlék.

A sorozat nem kezdődött jól. A dorogi bemutató volt az első, amire a tetőcsomagtartón szállított pályával siettek a gombozóink. Azonban a „pókkal” felkötözött pálya egyszer csak a visszapillantó tükörben bukkant fel és óriási csattanás közepette ízzé-porrá tört a kocsiúton. Még szerencse, hogy nem jött autó mögöttük. Mint kiderült, a pók kampós fémrésze lecsúszott és kiszabadult a pálya. Ettől kezdve hagyományos kötéllel kötözték fel a pályát. Legnagyobb sikerük talán Győrben volt, ahol egy sétáló utcában vetek tanyát, a belvárosban. Az volt a szokásuk, hogy csak a komoly érdeklődőknek adtak szórólapot, mert hát azzal is spórolni kellett. Itt azonban 300 szórólap fogyott el, ami azt jelenti, hogy 300 érdeklődővel foglalkoztak komolyabban és ennek a létszámnak a többszöröse láthatta a műsort és ismerkedhetett meg a sportág szépségeivel. Az egyes bemutatók történetét és az összes megesett sztorit most nem írjuk le töviről hegyire, csupán egyet, a zalaegerszegit meséljük el.

• Picit szabad csalni is

A város központjában, egy szökőkút mellett állították fel a pályát, hová – köszönhetően az előzetes beharangozó újságcikknek – itt is szép számú érdeklődő gyűlt össze. Eleinte gondot okozott, hogy a szél időnként felerősödött és ilyenkor a pályára fújta a szökőkút vizét. Amikor meg áttelepültek a kút másik oldalára, akkor a szél is irányt változtatott. Miután a szél is kijátszotta magát, kezdődhetett a bemutató elején szokásos általános sportági ismertető. A rövid előadás után persze hogy a játék került a középpontba. Horváth valamit a közelben parkoló kocsiban hagyott, ezért Szilit egy kicsit magára hagyta ez eszközök bemutatásával. Amikor visszajött és utat akart kérni magának a tömegen keresztül észrevett egy neki háttal álló, a játékot korábban aktívan játszó idősebb gombozót, aki hátratett kezében tartotta a csapatát és a kapuját! is. Óvatosan mögé lopózott és elkiáltotta magát: ki szeretné kipróbálni ezt a játékot. Persze, hogy Gyuszi, az egykori gombozó társ volt az első, aki jelentkezett. Ahogy Gyuszi felrakta a csapatát az asztalra, Horváth még a fülébe súgta, hogy: picit szabad csalni.

Ennek a mondatnak előtörténete van. Gyuszi valamikor klubvezető volt és a játékért való lelkesedése nem ismert határokat. Egy baj volt csupán, hogy kikapni nagyon nem szeretett. Viszont nem adatott neki olyan tehetség, amely a bajnokok sorába emelhette volna, ezért – rafinált, okos ember lévén – néha „trükkökkel” próbált eredményesebb lenni, már amikor nem vette azt észre ellenfele. Egy alkalommal döntetlenre állt egy, a szabályokat is alig ismerő kezdő ellen, ami nagy szégyen lett volna, ha így marad. Ahogy az utolsó perchez értek, Gyuszinak nagy ötlete támadt: lepattintott egy labdát az ellenfeléről, közelségbe adta a taccsot és lőtt belőle egy gólt. Mindezt a legnagyobb természetességgel. Aztán persze más meccseken sem ment a szomszédba hasonló ötletekért. Hát ezért mondta Horváth, amit mondott.

Nos, ott tartottunk, hogy Gyuszi felállt a pályára és elkezdett Szilivel játszani, Horváth, pedig közvetítette a mérkőzést. A legfontosabb szabályokat, köztük a szektor fogalmát addigra már megismerte a hallgatóság. Történt, hogy Szili hosszan adott egy támadószektort, ami átcsúszott a félvonalnál Gyuszi térfelére, aki egyből megpróbálta beadni balszélsőjének a labdát. Ám az is hosszú lett és a labda becsúszott egészen Szili jobbszélsője mögé, szemben Szili kapujával. Amikor ezek után Szilinek kellett volna lépni, Gyuszi rezzenéstelen arccal odaállt Szili gombja mögé és óriási gólt lőtt vele. A mit sem sejtő nézők, pedig nagy ovációval fogadták a „közönség soraiból toborzott kezdő” sikeres próbálkozását. Az volt a legfontosabb, hogy mindenki jól szórakozott és a végén elégedett arccal távoztak a kíváncsi gomfocikedvelők.

2005.07.14.



előző hírek:következő hírek:

Hartmann - Horváth találkozó az egységes magyarországi gombozásért
Ki akar még versenyt rendezni 2007-ben?
Lesz-e játékszabály módosítás szombaton?
Egy hetet csúszik az OB!
6 hét múlva látható a www.gombfoci.lap.hu a Startlapon

Mozgalmas hétvége
Horváth duplázott Romániában!
Fontos és érdekes
Eszperantó szabálykísérlet
Újabb Hartmann – Horváth találkozó



Minden jog fenntartva: ...::: gombfoci.hu :::... | Design: PuSzaFi
Az oldal az Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült!