Hozzáadás a Kedvencekhez


Régi hírek, meg nem írt történetek


Szlovéniai bemutató barcelonai kitérővel


A kapott szlovéniai telefonszám Vili Szekeresé, a közismert és közkedvelt lendvai sportvezetőé volt, aki akkoriban a Szlovén Olimpia Bizottság Ellenőrző Bizottsága elnöke volt. Vili bácsi mindig jókedvű, vidám ember, aki hamar igent mondott egy bemutató megszervezésére. Ekkor 1996-ot írtunk. A megbeszélt nap reggelén Horváth egy pályával a tetőcsomagtartóján elindult saját Lada gépkocsijával Lendvára, de a határtól 10 km-re egy közúti ellenőrzés útját állta. A tüzetes ellenőrzés után az egyedül lévő rendőr közölte Horváthtal, hogy ezt kocsit bizony ő lopta valahol, de most lebukott. Horváth hiába magyarázta, hogy évekkel ezelőtt vette ezt a kocsit használtan a munkahelyi kollégájától, aki azt eredetileg újonnan vásárolta, ez nem hatotta meg a rend őrét. Erősítésért akart beszólni a rendőrőrsre, de állítása szerint egy domb miatt nem volt vétel. A rendőr ötpercenként újra próbálkozott, de az a domb csak nem akart elmenni az útból. Amikor Horváth 2 óra várakozás után próbálta megmagyarázni a rendőrnek, hogy ez a technikai akadály estig sem fog elhárulni, őt pedig már egy órája hiába várják Szlovéniában, a rendőr hajthatatlan maradt. Ekkor Horváth közölte, hogy ő pedig most szép lassan beül a kocsijába és elindul Szlovéniába. Ha akarja a rendőr, lőjön utána. Erre az volt a „szerv” válasza, hogy jó, de a bal első kereket cserélje ki a pótkerékkel, mert az nagyon kopott. Jó, hazafelé kicserélem – mondta Horváth, és elhajtott. De már későn! Vili bácsit otthon találta meg, aki elmondta, hogy háromnegyedórát várt az összegyűlt 30 ember és éppen most mentek haza. Na de nem baj, megbeszéltek egy újabb időpontot és barátságosan elköszöntek. A bemutató új időpontja márciusra esett. Történt azonban, hogy idő közben katalán gombfocizók az MLSZ-nek írt faxon magyar gombozókkal kerestek kapcsolatot. A kapcsolatfelvétel és egy megállapodás gyorsan megtörtént telefonon, eredménye: látogassák meg a magyarok őket Barcelonában. Horváth praktikusan úgy ötlötte ki az utazás időpontját, hogy Spanyolországból hazaféle megcsinálja az elmaradt szlovéniai előadást is. Útra is kelt a különítmény. A kormánynál szokás szerint Horváth, társai Laci, a kiváló játékos, Linda (Horváth 15 éves – azóta világbajnokká lett - lánya) és egy spanyol tolmács volt. A 2000 km-es út megtétele után szédelegve, de boldogan álltak meg a katalán gombozók barcelonai főhadiszállása előtt, ami tulajdonképpen egy különféle játékokkal felszerelt klub volt. Alul gyors-étteremmel, felül, pedig sok gombfocipályával. Pestiesen felálltak a kocsival klub elé, lekötözték a tetőn hozott három darab pályát és behozták az épületbe. Vendéglátóik itallal kínálták az elcsigázott magyarokat az emeleten, amikor az éttermi vezető sietve lehívta őket, mivel egy rendőr éppen a rendszámát kezdte felírni a kocsijuknak. Horváth és a tolmács azt magyarázták, hogy csak lepakolták a Magyarországról hozott ajándékokat és már be is állnak a parkolóba. A rendőr azonban meg sem hallotta a védekezést, hanem kiállított egy 10.000 pezetás csekket. Indulatosan közölte a tolmáccsal, hogy Ön spanyol, tehát tudnia kellett volna, hogy nem állhat fel a járdára. De hát magyarok vagyunk, hajtogatta tovább a tolmács. Maguk spanyolok, ezért be kell fizetniük a büntetést. Ekkor Horváth besietett a klub elnökéhez, aki beszállt a vitába. Közölte a rendőrre, hogy a magyar vendégek épp, hogy csak kipakoltak, ezért ne büntesse meg őket. Ja, ők nem spanyolok, magyarok? – kérdezte csodálkozva a rendőr az elnököt. De hát spanyolul beszélte és azt hittem, hogy spanyolok – védekezett a katalán rendőr. Akkor nincs semmi baj, tessék idejönni, van itt egy üres parkolóhely, amíg lejönnek a járdáról, addig leállítom a forgalmat. További jó itt tartózkodást, a csekket, pedig kérem vissza. Viszont látásra! – mondta a rendőr és azzal el is tűnt. Az elnök mosolyogva magyarázta: csak a spanyolokat büntetik szigorúan Barcelonában, a katalánokat és a külföldieket nem. Így már érthető, hogy miért politikai kérdés a „spanyol uralmat” megtestesítő fővárosi Real Madrid és a katalán Barcelona focimeccse. A vendéglátók nekifogtak játékszabályaik bemutatásának. Ha jól fordított a tolmács, akkor talán az a legfontosabb elem, hogy gólt lőni az ellenfél térfeléről lehet, mégpedig úgy, hogy a védő által a csatárra rápattintott labdát az a játékos lőheti kapura, amelyikről az átjutott a támadó térfélre. Ekkor azonban súlyos taktikai és sportdiplomáciai hiba történt. Linda, mint lány-gombozó, igen nagy népszerűségre tett szert és félre is hívták egy kicsit játszani. Mire Laci és Horváth odaértek, Linda már 3-0-ra vezetett a bajnokság ezüstérmese ellen. Kérdezték is, hogy Linda milyen minősítésű. Amikor megtudták, hogy minősítése sincs, Laci pedig magyar bajnok, Horváth meg Európa-bajnok, nem is állt ki senki ellenük. Csupán egy mosolygós kopasz fickó ajánlotta saját, kabátgombból készült csapatát Horváthnak, hogy azzal játsszon egy félidőt, azután majd cserélnek. Meg is kezdődött a mérkőzés. Katalán szabályokkal, billegős, pörgős, hápogó gombokkal Horváth 1-0-s vezetésre tett szert az első félidőben. Ekkor csere következett. Magyar szabályok és Horváth csapata lett a főszereplő. Szebbnél szebb szektorok és gólok után 8-0 lett a második félidő, tehát összesítésben 9-0. Többet tényleg nem játszott senki a magyarokkal és a VB-meghívást is udvariasan elhárították maguktól. Másnap délelőtt Horváthnak találkozója volt a CESS nevű nemzetközi szabadidősport szövetség elnökével, de előtte volt két óra szabadideje Barcelona megtekintésére. El is indultak Lindával a szállásukról, amikor az utcára lépve Horváth megijedt egy ékszerüzlet előtt váratlanul felbukkanó, az ablakon keresztül kíváncsiskodó embertől, aki meglepetésre nem más volt, mint Laci. Látva Horváth arcát, nevetve mondta, hogy arany ékszert szeretne vásárolni, de előbb jól körülnéz a kirakatban. Hát jó, mondta Horváth, és tovább siettek a kikötő felé. A két óra hamar elszaladt. A szállásra visszafelé tartva mit látnak szemeik, Laci még mindig ott állt a kirakat előtt és gondosan méregette az ékszereket, de még nem döntött, hogy bemenjen-e. A barcelonai látogatás hamar véget ért. Sietni kellett Szlovéniába Vili bácsihoz, a megbeszélt időre, a korábban elmaradt bemutatót megtartani. Laci végül nem vett ékszert, de úgy döntött, hogy csokikat fog vásárolni, azzal vigasztalja magát. Mivel az indulásig nem sikerült döntenie, hogy milyen csokikat is vesz, abban maradtak, hogy hazafelé, az autópálya valamelyik benzinkútjánál Laci beszerzi a saját és az ajándék édességeket. Az első tankolásnál Lacira további 30 percet kellett várni, mert nem tudott szabadulni a csokik bűvöletéből. Ez ismétlődött meg Franciaországban és Olaszországban is. Igaz, hogy szinte minden kútnál ugyanaz volt a választék, de Laci nem kapkodós fajta és a Szlovén határ előtt vére bevásárolt. Csakhogy ebből megint jó egyórás késés lett, mire a magyar gombozók ismét Lendvára értek. Vili bácsi most nem mosolygott. Kínos volt a helyzet. Annyit tehettek, hogy ott hagyták a pályát, mondván három a magyar igazság legközelebb nem 2000 km-ről célozzák meg Lendvát. Ebben volt is igazság, Lacitól függetlenül. Egészen mostanáig nem is került napirendre a látogatás, de egy szlovéniai magyar újságíró közbenjárására ismét felmelegedett a téma. Vili bácsi december 5-ig ígérte, hogy megpróbálja összehozni karácsonyig a szektorlabda-show bemutatóját. Horváth pedig megfogadta, hogy a bemutató előtti napon már elindul Lendvára, ami mint tudjuk Lentinél, a határ túloldalán fekszik. Megalszik este Lentiben és reggel elindul a délutáni találkozóra. Ha pedig a maradék 10 km-es utat rendben megtenné, akkor inkább sétálgat egy kicsit a városban, el ne késsen még egyszer.

2004.11.27.



előző hírek:következő hírek:

Ausztrál vendég
MTV 1 május 4-én reggel 9 órakor
Ha pénzt akarsz, pályázz!
Játékszabály változtatási javaslat az ISBF előtt
Hogy a világ el ne rohanjon mellettünk...



Minden jog fenntartva: ...::: gombfoci.hu :::... | Design: PuSzaFi
Az oldal az Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült!