Hozzáadás a Kedvencekhez


Régi hírek, meg nem írt történetek


Németországi kalandok


Németországban dolgozó közvetítő révén válogatottunk egyszerre több meghívást is kapott 1995-ben. Az egyik meghívás Bonnba, az akkori fővárosba szólt és a rendőrfőkapitányság sportkörétől jött. Szintén Bonnból jött a határőrség kiképző központjának meghívása is. Egy önkormányzati meghívás is érkezett, méghozzá Kölnből, ahonnan egy iskolába és egy ifjúsági házba invitálták virtuóz játékáról ismert legjobbjainkat, hogy két egymás utáni napon tartsanak összesen további három bemutatót a gombfoci népszerűsítése érdekében. Természetesen örömmel vállalták játékosaink a fárasztó utat.

Már az oda út sem volt eseménytelen. Történt, hogy a meghívás értelmében csupán az ott tartózkodás költségeit állták a vendéglátók, a közlekedés viszont a mieinket terhelte. Mivel erre természetesen nem volt a szövetségnek forrása, leleményes fiaink úgy oldották meg a költségek fedezését, hogy vittek magukkal gombfoci felszereléseket, na meg persze néhány pályát azzal a céllal, hogy a jól sikerült bemutató hatására hátha kedvet kapnak a gombfocihoz a németek és megveszik az eszközöket. A terv egyébként végül bevált, de a pályákat előbb oda kellett szállítani. A 120 x 180 cm-es méretű versenypálya persze nem fér el egy személygépkocsiban, legfeljebb annak tetőcsomagtartóján. Ezért hát a mázsás súly alatt roskadozó Suzuki messziről szemet szúrt a német határon portyázó rendőröknek és valamilyen rendelkezésre hivatkozva vissza akarták fordítani a csapatot Ausztriába. Ekkor jött kapóra a bonni rendőrfőkapitányság meghívó levele, aminek hatására a hajthatatlanságáról ismert német rendőrök is némi hümmögés után meghátráltak, de még előbb be kellett mutatni a tetőn elhelyezett pályákon - a rögzítő kötelek között -, hogyan is játsszák ezt a magyar „focijátékot”. A rendőri fejcsóválás után útjára engedett gombozóink igen szívélyes fogadtatásban részesültek Bonnban. A főkapitányság rendőrei az első bemutatón gyerekként vetették magukat a játékba, alig sikerült fegyelmezni őket. Teljesen más volt a hangulat a határőrség Bonn melletti kiképző központjában. A magyarokat a bázis parancsnoka fogadta, és megbecsülése, tisztelete jeleként németektől szokatlan módon a lakására is meghívta őket vacsorára. Maga a bemutató katonákhoz illő fegyelem mellett zajlott, visszafojtott, de óriási lelkesedés mellett. A katonáknak annyira megtetszett a játék, hogy fogadalmat tettek: megtanulnak gombfocizni és részt fognak venni az 1996-ban rendezendő első világbajnokságon, Budapesten. Mint később kiderült, fogadalmukat megtartották. A bemutató végén a precíz felkészülés megvalósítása érdekében, pedig egyhetes bonni edzőtábor megtartására kérték fel a csapat tagjait 1996 elejére.

A turné Kölnben folytatódott, ahol válogatottaink az iskolában kezdtek délelőtt, az ifjúsági házban folytatták esete, majd másnap ismét az iskola következett. Már a délelőtti iskolai bemutató óriási siker volt. Játékosainknak még arra is kiterjedt a figyelme, hogy az iskola török nemzetiségű osztályában nem felejtettek el gratulálni a diákoknak, a török fociválogatott akkori figyelemreméltó sikereihez, ami persze nagy tetszést aratott. Ettől – na meg természetesen a bemutatott gombfoci-show-tól – olyan népszerűek lettek válogatottjaink, hogy a másnapi érkezésük hírére a török osztály, az „itt vannak a magyarok” ütemes skandálással és ablakpárkányveréssel üdvözölte őket, amitől persze félbeszakadt a tanítás az egész iskolában. Volt egy tanár, aki bár szimpatizált a gombfocival, sehogy sem tudta elviselni a törökök rendbontását és a folyosón elhaladva tehetetlen dühében nagyot rúgott a török osztály ajtajába, amire azok kitódultak a folyosóra. A kavarodás után az illető tanár tovább kísérte a versenyzőket az igazgató irodájába egy kávéra, miközben azok udvariasan bemutatkoztak neki. A tanár zavartan fogadta a bemutatkozást azzal, hogy neki sajnos nagyon csúnya neve van. A tolmácson keresztül nagy nehezen sikerült megtudniuk a tanár nevét, amely magyar fordításban „fojtogató parasztot” jelentett. Hát ez tényleg csúnya név!

Este az ifjúsági házban különös látvány fogadta válogatottainkat. A házak és maga a hely Békásmegyerre emlékeztetett, de lényegesen ijesztőbb, szinte háborús külsővel. A falak mindenhol összefirkálva, az ifjúsági ház ablakai pedig bedeszkázva. Muszáj védeni az ablakokat, magyarázta Kotowski úr, az igazgató. Erre felé nehezen kezelhetőek a fiatalok. Ezért is kísérletezünk olyan játékokkal, ami lekötheti őket. Majd azzal folytatta, hogy halottak a magyar asztali foci játékról. Ugyan nem láttak még ilyet, de remélik, hogy ez a játék leköti majd a környék bandákba tömörülő fiataljait. Meglepést is készítettek, mégpedig egy plakátot, amelyet kiragasztottak a ház ajtajára. A plakát láttán – amely jelenleg a Jókai utcai Információs Szolgálat helyiségében tekinthető meg – az is kiderült, hogy a házigazdák azt hitték, hogy ezt a sportágat egy asztalon állva két ember játssza egy futball labdával. Alaposan elcsodálkoztak, amikor meglátták a focihoz képest miniatűr eszközöket, de néhány trükk és a fizika törvényeit meghazudtoló bravúros megoldás után hősként ünnepelték bajnokainkat. Lelkesedésük olyan nagy volt, hogy a bandatagsághoz szokott fiatalok meghallván a bonni klubok aktivitását, vállalták, hogy egy csapatot fognak alkotni a rendőrökkel és a határőrökkel a világbajnokság idején. Az ifjúsági játékosokat, pedig az iskola adta a német válogatottba. Nem semmi siker!

2004.11.17.



előző hírek:következő hírek:

Ausztrál vendég
MTV 1 május 4-én reggel 9 órakor
Ha pénzt akarsz, pályázz!
Játékszabály változtatási javaslat az ISBF előtt
Hogy a világ el ne rohanjon mellettünk...



Minden jog fenntartva: ...::: gombfoci.hu :::... | Design: PuSzaFi
Az oldal az Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült!