Hozzáadás a Kedvencekhez


Régi hírek, meg nem írt történetek


Egészen hihetetlen győzelem


A hetvenes években történt, hogy a Frencvárosi TSK csapata Szegeden szerepelt az NB II. csapatküzdelmein. A csapat egyik fiatal játékosa is helyet kapott a csapatban, aki viszont megfázott a bajnokság előtti napokban és kicsit be is lázasodott. Ennek ellenére esze ágában sem volt lemondani a játékát. Örült, hogy végre bekerült a csaptba. Szegedre utazás közben azonban már érezte, hogy hiba volt idő előtt felkelni az ágyból, mert egyre rosszabbul kezdte érezni magát. A hőemelkedése már elérte a 38-39 fokot, a hangja pedig Luis Amstrongéra kezdett hasonlítani. Megérkezvén a verseny helyszínére megkezdődött a bemelegítés. Éder Csaba, a Fradi szakosztályvezetője, oda is ment játékosához megkérdezni – na rendben lesz minden? Persze – hangzott az elszánt válasz, miközben a fiú alig tudta átlőni a labdát a túloldalra a saját gombjai között, mert már homályosan kezdett látni a láztól. Öngyilkosság ilyen állapotban játszani! Közben elkezdődött az első mérkőzés: Szeged – Ferencváros, melynek során a három hazai játékos csapott össze a három vendégjétékossal. A bennünket érdeklő mérkőzésen a szegedi jétékos nagy elánnal vetette magát a küzdelembe és egyre – másra dolgozta ki helyzeteit a lábán alig álló budapesti ellenfele ellen, amit izgalmában mind ki is hagyott. Betegen nem könnyű koncentrálni, hát még egy felpörgött ellenféllel szemben. Újabb és újabb szektorok, azokból meg gólhelyztek követték egymást, de mint akit megbabonáztak, a szegedi fiú mindent kihagyott. A kisebb-nagyobb helyzetek összesen már a 16-ot is elérték, amikor a mérkőzés utolsó perce következett, miközben változatlanul a szegedi fiú rohamozott a térfelét egyszer sem átlépő, így eddig kapura sem lövő fradista ellenfelével szemben. Ekkor egy kecsegtető lehetősége támadt, ahol már csak be kellett volna pöccintenie a labdát kb. 2-3 cm-ről szektorba és ajtó – ablak nyitva, szemben a kapuval. Bárki megcsinálja, s akkor meg is van a hőn áhított vezetés, illetve a győzelem. A szegedi fiú bajusza alatt halvány mosoly jelent meg, gondolván magában: most ledöflek! Ekkor azonban megszólalt az óra, végét jelezve a mérkőzésnek. Aki versenyszerűen játszik, az tudja, hogy ilyenkor még van egy lépése annak, aki következik. Ebből a lépésből gólt lehet elérni, de akár öngólt is lehet véteni. Ilyesmi persze nem fordul elő, hiszen utolsó lépésként senki sem szokott a saját kapujára lőni. A szegedi fiú viszont éktelen haragra gerjedt. Nem elég, hogy ellenfele megúszta a helyzeteket, hogy ennyi lövésből semmi sem ment be, most még a tetejében ezt a jó helyzetet sem lehet rálőni, mert a labda éri a vonalat. Emiatti dühében akkorát rúgott a labdába, amekkorát csak tudott. A labda átszállt a fradista térfelére ott eltalálta az egyik szélsőhátvédet, majd visszapattant a saját térfelére, s mintegy mésfél méter metétele után bepattant a saját kapujába. Öngól. Hát így is lehet nyerni, ha hiszünk benne. A gombfociban is kerek a labda és az akarat, a kitartás bizony csodákat képes művelni (persze egy kis szerencsével).A meccs végén Éder odament játékosához. Na mi lett? Simán hoztam a meccset 1-0-ra – hangzott teljes természetességgel a válasz.

2005.01.01.



előző hírek:következő hírek:

Ausztrál vendég
MTV 1 május 4-én reggel 9 órakor
Ha pénzt akarsz, pályázz!
Játékszabály változtatási javaslat az ISBF előtt
Hogy a világ el ne rohanjon mellettünk...



Minden jog fenntartva: ...::: gombfoci.hu :::... | Design: PuSzaFi
Az oldal az Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült!