Hozzáadás a Kedvencekhez


Szektor Újság


AZ ÉN HŐSEIM - Horváth Imre beszámolója a VIII. Szektorlabda EB-ről
Minden témát megelőzően szeretnék mindannyiunk nevében köszönetet mondani Lezsák Sándor elnök úrnak, aki nagyon jelentős kedvezményekkel járult hozzá az EB sikeres megrendezéséhez. Köszönjük Elnök Úr!

Most pedig jöhetnek a részletek! Nekem három hősöm és egy főhősöm van! A hőseimet egyáltalán nem gombozói teljesítményük alapján választottam, hanem az EB megrendezése érdekében kifejtett tevékenységeik alapján. Az viszont különös egybeesés, hogy hármójuk közül ketten egyéni Európa-bajnokok is lettek!
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megemeljem kalapomat Nagy Attila, ifj. Farkas Gábor és Szathmáry Károly előtt. Nélkülük az EB nem valósulhatott volna meg. Ők az én hőseim!

Hogy miért is? Attila a helyszínnel kapcsolatban szerzett elévülhetetlen érdemeket. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot a Népfőiskola rendezvényszervezőjével (ami nem volt egy egyszerű történet), és megharcolta a versenyterem használatának időtartamát, körülményeit, hihetetlen kavarás közepette sikerrel készítette el a szállás tervét, kapcsolatai révén fél áron szerezte be a díjakat, ügyelt a rendre és igazi házigazdája volt az eseménynek.

Gabi pedig gyakorlatilag egy lehetetlen dologra vállalkozott. Lényegében most sem volt több időnk, mint egy hagyományos Tőserdő Kupán, ahol 2 nap áll rendelkezésre egy szektorlabda egyéni lebonyolítására. Most viszont ugyanannyi idő alatt 5 kategória mérkőzéseit kellett belesűríteni a programba úgy, hogy többen több kategóriában is játszottak. Mindezt összehangolni bravúr a köbön!

Karcsika viszont látszólag semmit sem csinált az EB-n, csak hogy tessék mondani, ki tartotta rendben a MALSZ honlapját az EB-t megelőzően, ki informálta a gombozókat a tudnivalókról, méghozzá olyan professzionális szinten, mint a MALSZ történetében még soha senki? Szinte szó szerint éjjel-nappal fent volt az FB-n, és fáradhatatlanul informált mindenkit, ha valaki nem értett volna valamit.

De hogy ennyi munka mellett kettejüknek még arra is maradt energiája, hogy egyéni Európa-bajnoki címet szerezzen, ez nálam az emberi teljesítőképesség határát súroló teljesítmény. Köszönetemet, és csodálatomat fejezem ki Gabinak és Karcsinak. Attila és jómagam teljesítményén viszont meglátszott, hogy a verseny ideje alatt is jócskán idegeskedtünk a legváratlanabb problémák miatt. Csak ízelítőül néhány. Meccs közben hívattak a recepcióra, hogy valaki egy másik szobában alszik, mint ahová bejelentkezett. Azonnal intézkedjek, hogy mindenki térjen vissza a szobájába (akár a dedóban). Azt hittem, hogy rosszul hallok, de nem. Itt ez a rend! Közben eltűnt a norvég versenyző, és a verseny végéig sem került elő, de erről később. A szállás és az étkezés befizetése teljes káoszba torkollott, köszönhetően annak, hogy a Népfőiskola lerövidítette a hétfői játéknapunkat, ami miatt sokan haza akartak menni vasárnap, annak ellenére, hogy szállást és étkezést rendeltek. Gyakorlatilag nekem ennek a problémának a kezelésével telt el a teljes ottlétem ideje, amit néhány meccs erejéig megszakítottam.

Ugye, három a magyar igazság és egy a ráadás. Ez most is igaz, mivel van nekem még egy láthatatlan munkát végző hősöm Puskás Zoli személyében. Gyakorlatilag ő volt a külügyminiszter! Neki, pontosabban az általa fenntartott jó kapcsolatoknak köszönhetően jött el egy komplett lengyel csapat, akik nagyon is komolyan vették az EB-t. Küzdöttek, harcoltak és szemmel láthatólag meccsről meccsre fejlődtek. Zoli még Spanyolországba is elutazott, hogy a valenciaiakat, illetve a barcelonaiakat rávegye egy magyarországi utazásra, nem is sikertelenül, de a kialakult helyzet és az egekbe szökő repülőjegy árak végül meghiúsították a katalánok utolsó pillanatig lebegtetett látogatását.

Az előbb azt írtam, hogy „három a magyar igazság és egy a ráadás”. Viszont úgy tudom, hogy van egy pótráadás is. Ő Szendrei Tibi, aki ugye Tyukodi Gyurival alkotott egy párost. Aki nem lett volna ott az EB-n, annak elöljáróban annyit, hogy Gyuri visszatért közénk, és egy lábbal, tolószékben is vállalta a játékot, Tibi pedig úgy küzdött érte, mint egy oroszlán. Amit csak lehetett magára vállat, és igyekezett társát minél jobban kiszolgálni, hogy neki ne kelljen túl sokat forgolódnia a kerekes székkel. Ezzel Tibi elképesztő terhet vett a nyakába, amitől szinte az ájulásig kifárasztotta magát. Ezt persze meccs közben ügyesen leplezte, csak akkor látszott, hogy milyen fáradt is a valójában, amikor meglett a bronzérem, és leülhetett (lerogyott) egy székbe.

Szerintem bűn lenne kihagyni Nagy Sanyi bátyánkat, aki a gombozók szeme előtt láthatatlan munkát végzett. Róla azt kell tudnunk, hogy nem rég történt nyugdíjba menetele előtt Lezsák úr jobbkeze volt, amely helyzetéből sokat tudott tenni az érdekünkben főnökénél. Ezen túlmenően most is a helyszínről kísérte végig az EB történéseit (sőt, még játszott is), s ha valami elakadt, akkor pillanatok alatt meg lehetett őt találni, s nyomban intézkedett a problémánk megoldása érdekében. Mindig sikerrel. Az általa hozott pálinka pedig egyszerűen fenomenális volt!

Talán a hős szó kicsit erős, de a kalapemelés jár megannyi gombozó társamnak is, akik segítettek a terem berendezésében és a kipakolásában is, amiből még a szerb és a lengyel vendégeink is kivették a részüket. Sokat segítettek ezzel, és megalapozták az EB családias hangulatát, mert szerintem végig a jókedv volt az úr a versenyteremben.

S akkor most a főhősről! Szerintem mindenki kitalálta, hogy Tyukodi Gyuriról van szó. Gyuri akaraterejét, pozitív hozzáállást példaképül kellene állítani a mai fiatalok elé, de talán nem csak ő eléjük, hanem minden más embertársunk elé. Külön ajánlom Gyuri mentalitását azoknak, akiket hasonló tragédia ér! Gyuri nem sajnálatot vívott ki magának, hanem csodálatot. Letojta a problémáit, és egy lábon egyensúlyozva is kitűnően játszott. Szendrei Tibivel párban ragyogóan megértették egymást, és egészen a bronzéremig jutottak. Elképesztő teljesítmény. Sajnos volt alkalmam személyesen is meggyőződni emberi tartásáról, mert a Szili Balázzsal alkotott párosunkat is ők ejtették ki, mégpedig egészen kiváló játékkal. Nem hittem a szememnek, hogy Gyuri milyen okosan oldotta meg, hogy nem minden bábujához fért hozzá jól. Nem is tudtam megállni, hogy különdíjjal ne jutalmazzam teljesítményét. Azt a díjat eredetileg a legjobb játékvezetőnek szántam, de mivel idő hiányában nem erőltettük a játékvezetést, az így megmaradt díj gazdája egyértelműen Gyuri lett. Ott, helyben találtam ki a díj nevét, ami szerintem mindent elárul a díjazottról: az „akarat díja”!

Ezek után jut bajnokainknak az a hálátlan szerep, hogy a hőseim után róluk is írjak. Azonban megkönnyíti a dolgomat, hogy a két egyéni bajnokról már dicshimnuszokat zenghettem. Azért annyit még hozzá tennék, hogy mindkét egyéni döntőt láttam, és magas színvonalú támadójáték élményében volt részem. A döntők szokásos beszari játékához képes itt bátor, rámenős és helyenként virtuóz megoldásokban gyönyörködhettem. Esküszöm, szórakoztatóak voltak a mérkőzések, elmaradt az a nézőriasztó bunkerfoci, amitől sokan tartottak a szabálykísérlet megszakítása, illetve a hivatalos szabályok visszaállítása miatt. Ki merem jelenteni, hogy ez a váltás senkit sem zavart meg és nem ment a játék rovására. A szektorlabda pályák többnyire jól csúsztak, Karcsika által gyártott új brazil pályákon pedig egyenesen élvezet volt játszani, amellett, hogy még gyönyörűek is voltak. Ezt külön köszönjük Neked Karcsika, ahogy köszönjük a szegedieknek is a szektorlabda pályák és kapuk kölcsönzését is.

Szegedről jut eszembe, hogy az EB-n kiválóan szerepeltek a klub tagjai, hiszen ifj. Farkas egyéni aranya mellett párosban Kiss Pista is bajnok tudott lenni. Párja, Mészáros Gyuri pedig szinte szárnyal mostanában. Tudtuk róla, hogy jó keze van és tud gombozni, de idő kellett neki, hogy a hosszú kihagyás után megtalálja régi önmagát. Megtalálta! Összességében azonban Szili Balázs lett az EB legeredményesebb versenyzője, mivel a csapatarany mellett egy egyéni ezüstöt is szerzett. Ezzel ő nyerte el a Lezsák Sándor elnök úr által felajánlott serleget, a Tőserdő Kupát!

Két csapatunk könnyedén szerezte meg az elsőséget, viszont sajnálom, hogy a lebonyolítás félreértése miatt egyesek rossz szájízzel mentek haza. Azonban köszönés nélkül azért mégsem kellett volna. Történt, hogy Ifj. Farkas Gábor, a versenyigazgató egy korábban nem alkalmazott lebonyolítási rendet választott annak érdekében, hogy egyáltalán lebonyolítható legyen az EB. Mindezt időtakarékosságból tette, amelyet a hivatalos honlapra már nem volt idő feltenni, csupán szóban lett a helyszínen ismertetve. Ennek a kihirdetési formának sajnos az a hátránya, hogy egy ilyen megnyitón mindenki a másiknak örül, hogy viszontláthatja rég nem látott sporttársát, váltanak pár szót, ami elég is ahhoz, hogy ezek a nagyon fontos lebonyolítási részletek elkerüljék a gombozók figyelmét. Ez történt most is. A román csapat csupán arra készült, hogy legalább a második helyet megszerezze a döntőbe jutáshoz, és nem vették komolyan az ellenünk játszott körmérkőzés első felét, gondolván, a döntőben majd tiszta lappal megmérkőznek velük. Azonban a kihirdetett menetrend szerint a selejtező eredményei is beleszámítottak a döntő eredményébe, s az elhülyéskedett selejtezőn behozhatatlan hátrányba kerültek Pákai Gyuriék. Válogatottjaink dicséretére legyen mondva, hogy egyesek lemondtak volna a félreértésből megszerzett előnyükről, de már idő nem volt azokat a meccseket újrajátszani, és a versenyigazgató sem akart változtatni a kihirdetett menetrenden. Így is este 9-ig tartottak a mérkőzések, s igyekezni kellett, mert minden nap 9-kor pedig bezárták a termet.

Mi ebből a tanulság? Számomra az, hogy legközelebb nem fogom figyelembe venni gombozó társaink közismert lustaságát, már ami a nevezések utolsó pillanatra hagyását illeti, és sokkal hamarabb lezárjuk a nevezést, hogy időben ki lehessen írásban is hirdetni a lebonyolítást.

Külön megérdemel egy fejezetet a 12 érintéses kategória két döntőse. Még szinte előttem van, ahogy talán egy éve még a taktikát magyaráztuk az eleinte kicsit ügyetlen, de annál nagyobb tanulni vágyással megáldott Kovács Nándinak. Nándi hihetetlen szorgalommal gyakorolt, még németországi munkahelyéről is úgy időzítette a hazalátogatását, hogy részt vehessen az itthoni versenyeken. Aztán egyszer csak azzal kellett szembesülnünk, hogy már-már alig tudjuk legyőzni, sőt, kezd megfordulni a tendencia, s az EB-re pedig kész játékos vált belőle. Legyőzte idegességét, és sorra vette az akadályokat. A döntőben is csupán szoros küzdelemben maradt alul, ami miatt rettentően dühös volt, de az eredményhirdetésen már reálisan értékelte eredményét, és mosolyogva vette át ezüstérmét.

Karcsika pedig szabályos üstökösként robbant be az idén az élmezőnybe! Még sokkal később, mint Nándi! Azonban hamar kiderült, hogy a szektorlabdában megcsodált ügyes kezének a 12 érintéses asztali labdarúgásban is hasznát veszi. Csapatát is szerencsésen választotta meg a kezéhez, innentől már csak kellően koncentrálnia kellett, és már a nyakában is volt az aranyérem.

Ami pedig a résztvevők szája ízét illeti, nem egységes a kép, de a többség a jelekből ítélve elégedetten távozott, a lengyel és szerb vendégeink pedig csillogó szemekkel búcsúztak el tőlünk, meghívva magukhoz Poznan-ba, illetve Београд-ba (Belgrádba).

Ugyebár volt egy norvég nevezőnk is. Lőrinczi István marosvásárhelyi származású gombozót többünk régről ismeri, aki 10 éve úgy döntött, hogy Norvégiában telepszik le. Szegény CZ (ugyanis ez a beceneve) fent, északon egy kis városkában él elég magányosan és kapva kapott az alkalmon, hogy régi barátaival találkozhat, és gombozhat egy jót az EB-n. Amikor felhívtam, 1 órás beszélgetésünk végén már döntött is, hogy jön az EB-re, és másnap már meg is vette a repülő jegyét. Kértem, hogy sportruházatban jelenjen majd meg, s ha lehet norvég színekben. Hallgatott is rám, és eredeti válogatott mezeket rendelt a Norvég Labdarúgó Szövetségtől, de a megrendelt 2 db mez csak nem akart megérkezni. Már csak 4 nap volt az indulásig, ezért egy másik cégtől rendelt ugyanilyen két mezt, ami pont egy napon érkezett meg a szövetségi mezekkel. Szegény CZ így kétszer fizetett a mezekért, de legalább volt 4 db meze, amit becsomagolt poggyászába.

Az EB előtti szerdán délután érkezett, és nyomban felhívott a reptérről. Útbaigazítottam, hogy miként tudja leggyorsabban megközelíteni a szálláshelyét, és a lelkére kötöttem, hogy ne menjen sehová szórakozni, mert így egyedül könnyen kirabolhatják az éjszakában. Várja meg a reggelt, amikor érte megyek, és innentől végig együtt leszünk, és egy autóval utazunk majd Lakitelekre. Azonban CZ nem fogadott szót. Utálom magamat, hogy előre megjósoltam a bajt, de sajnos igazam lett.

CZ elindult az éjszakába, és hamarosan össze is ismerkedett valakivel, akit meghívott egy italra. Utólag rekonstruálva a történteket, amíg CZ kiment a mosdóba, valamit belekeverhettek az italába, amitől elkábult. Csupán arra emlékszik, hogy valahol a város szélén, egy erdős területen, a földön ébredt fel a pénze és a telefonjai nélkül. Segítséget kért egy közeli kutyamenhelyen, akik útba igazították. Szerencsére a bankkártyáját nem vették el, csak a készpénzét, így tudott vásárolni egy másik telefont, aminek a segítségével nagy nehezen visszatalált a panziójába. Azonban az EB-ről lekésett, így játék és barátlátogatás nélkül utazhatott vissza Norvégiába.

Amikor ismét felhívott alaposan letoltam, amiért nem fogadott szót, és közöltem vele: örülhet, hogy csak ennyi baja lett, akár meg is ölhették volna. Majd hozzátettem: mifelénk ezt hívják tanulópénznek. Szerencsére CZ az a fajta, aki a jobbik olvasatát élte meg a történteknek, miszerint rosszabbul is járhatott volna, és örül, hogy ennyivel megúszta. Folytatás lesz: megbeszéltük, hogy kiutazom hozzá egy időre, és megkísérlünk a városában egy gombfoci klubot összehozni. Meglátjuk.

Az EB résztvevőinek nagy többsége úgy tűnt, hogy jól érezte magát, és nem bánta meg, hogy részt vett a létszámában és színvonalában sem lebecsülendő kontinensviadalon. Hiányérzetünk csupán a résztvevő országok számával kapcsolatban lehet, de őszintén megvallva, nem erőltettem túlságosan néhány elsőversenyes külföldi kapcsolatom debütálását, mert előre tudható volt, hogy ez az esemény látványában el fog maradni a korábbi világversenyeinkétől, ami miatt a média-megjelenésünket is leegyszerűsítettem az MTI tájékoztatására, illetve a Nemzeti Sport Online oldalaira írt saját írásom megjelentetésére, melyeket némileg lerövidített változatban le is közöltek.

A tervek szerinti következő világverseny, vagyis a világbajnokság Japánban lenne, nagyjából egy év múlva. Azaz, csak lett volna, mivel a napokban a japánok lemondták a rendezést. Rendezőként most szóba jöhet Poznan, Barcelona, vagy mi. A magam részéről azt szeretném, ha újabb és újabb országokban tudnánk egy kis reklámot csinálni játékunknak, de ha nem vállalja senki, akkor megrendezi az MSzSz, illetve bárki, aki biztosítékot tud nyújtani a színvonalas rendezésre. Mindez karácsonyig ki kell, hogy derüljön.


2017.11.03.



előző hírek:következő hírek:

Véget ért az EB - Horváth Imre tudósítása az NSO-n
Aranyeső Yuccában - Horváth Imre EB beharangózója
Farkas Gábor életműdíjas lett - Horváth Imre tudósítása
Új gombfoci a piacon - Horváth Imre interjúja
Újra beindultak az MTK edzései! - Horváth Imre invitálója



Minden jog fenntartva: ...::: gombfoci.hu :::... | Design: PuSzaFi
Az oldal az Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült!